Lunapesce

Lunapesce. Olaszul így mondják a holdhalat. Angolul ugyanennek a halnak a neve sunfish, azaz naphal. Az összes hal között ez a legkülönösebb alakú. Teste oldalról teljesen lapos és korong alakú. Olykor közvetlenül a felszín alatt úszik, többnyire azonban nagyobb mélységekben él. Csak egészen csendes időben jön a felszínre és a napfényben sütkérezve alussza déli álmát. Ilyenkor nem nehéz elejteni. Amikor hajdanában felfedezőjük legelőször látott ilyen monstrumot, így kiáltott fel: „Mola mollium!" A legnagyobb malomkő valamennyi között. És attól kezdve napjainkig mindenki, aki holdhalat lát, megismétli ezt a felkiáltást: „Mola, mola!" A holdhal lapos, korongalakú, ezüstösen csillámló testével rögtön szemébe ötlik az embernek. Néha egy-két méternyire is megnő. Gyakran megesik, hogy harmincan, negyvenen is összeverődnek és éjjel, kint a nyílt tengeren, szinte elragadja az embert a tündérmesébe is beillő, gyönyörű látvány, amely ilyenkor a tengerben támad. Villogó fényű ködbe burkolt holdak gurulnak szét a sötét vízben, hol sebes iramodással keresztül-kasul szelve a habokat, hol pedig csöndesen keringélve, lágyan ringatózva, körönként meg-megállva, majd ismét imbolyogva, mintha valami fantasztikus táncot lejtenének. Nem hiába nevezi őt a tengerparti nép holdvilágnak, mert a magas hajófedélzetről nézve csakugyan úgy rémlik, mintha a hold ködbe burkolt képe tükröződne vissza. De ez a fény nemcsak védő fegyvere a halnak, hanem vadászfegyvere is. A halak éppen úgy, mint az esteli, vagy éjjeli pillangók, kíváncsiak a világosságra. A holdvilághal szerencsés vadász, mert a kíváncsi kisebb halak fényének csalogató hatása alatt odatódulnak hozzá és folyton körülötte úszkálnak. A cápa sohasem támadja meg a holdvilághalat, mert a fénye ijesztő hatással van rá.
A név akkor ragadt rám, amikor egyszer valahol meg kellett adnom egy nicknevet. Ott volt mellettem egy összehajtogatott papírlap, az írás a belső felén volt, de még így is áttűnt a vers címe, ami a papíron volt: Holdhalás. Nyolc karakternyit engedett beírni, többet nem, akkor levettem két betűt, így maradt a holdhal. Később kiderült, tényleg van ilyen hal. Minnél továb nézem, annál inkább azt gondolom, hasonlítok rá. Főleg arra, ahogy lebeg, meg ahogy hirtelen eltűnik a zavaros vízben.