Megyek a levesbe

Érdekes, hogy később aztán az ember csak a levesre emlékszik, de arra nagyon részletesen. Most is magam előtt látom a zöld, átnedvesedett spenótcsomókat, meg a csirkegombóckákat, katonás rendben, ahogy zavartan sorfalat tologattam belőlük a tányér széle mentén. Az ember rosét kér, reméli, hogy a másik majd nem kér, nem tudom, te ne igyál most alkoholt. A levesen túl semmi nincs, egészen benne vagyok a levesben még most is, ahogy visszagondolok, pedig ennek már egy éve.