Új év

Az volt, hogy álltam a Villányi úton, a kapuban. Az Öreg Taxis Úr még ott berregett a hátam mögött, észrevettem, hogy van egy ilyen szokása, hogy megvárja, amíg bemegyek a kapun, talán tudni akarja, hogy mostmár biztonságban vagyok. Itt még sosem jártam. Egyik házibuliból jövök a másikba, ebbe itt, a kapun túl. Csengettem, kaputelefonon keresztül valahogy nem sikerült a beengedés, harmadszor is csöngettem, azt mondják, nyomjam erősebben, de így sem nyílt ki. Na és akkor egyszercsak ott volt az a pillanat. Ők odafent már azt hihették, hogy sikerült bejutnom, de én még mindig ott álltam a kapuban, a hidegben. Valahol felgyúlt egy fény, azt hittem, valaki majd lejön értem, ott álltam hát, nem csináltam semmit, csak vártam, a vibráló utcai lámpa stroboszkópja alatt, és akkor egyszercsak elrobogott mellettem, a felüljárón, egy vonat. Egy teljesen üres vonat, kivilágítva. És akkor arra gondoltam, hogy ilyen volt ez az évem, pontosan ilyen, mint ez a vonat. És most végre átment a felüljárón. Sőt, mától én is ott ülök már a vonatban. És a vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll.